A határon túli magyarok televíziózási szokásai – mennyit tévéznek?

Published: 4 March 2015

Amint arról már hírt adtunk, a Médiatudományi Intézet és az MTVA közös projektjeként 2014. őszén új szociológiai adatfelvételre került sor négy szomszédos országban élő magyar közösség körében. Ezúttal a leginkább kedvelt médiumot, a televíziót állítjuk figyelmünk középpontjába.

Elsőként a televíziózásra fordított időről kell szólnunk: adatsoraink azt a 2011-ben regisztrált tendenciát igazolják, mely szerint a televízió napi átlagnézettsége a határon túli magyarság körében továbbra sem nőtt egyik régióban sem. Erdélyben és a Felvidéken percnyi pontosan a korábbi szinten maradt (165 és 147 perc), Kárpátalján és a Vajdaságban pedig tovább csökkent (144 és 161 perc). Abszolút értékekben az erdélyiek és a vajdaságiak töltenek legtöbb időt a televízió előtt, míg a másik két régióban élők 15-20 perccel televízióznak kevesebbet, mint tették azt 2011-ben.

A bemutatott tendenciák leginkább abból a szempontból mondhatók igen figyelemre méltónak és egyben meglepőnek, hogy a vizsgált időszak alatt végbement digitális átállás a televízió nézésre fordított idő tekintetében gyakorlatilag semmilyen érdemi elmozdulást nem hozott a határon túli magyarság körében. Az össznépességre vetített mozdulatlannak mondható állapotot némiképpen árnyalja, hogy szociodemográfiai változók szerint mely rétegek bizonyultak a leginkább/legkevésbé televízió nézőnek, noha az ezeket illusztráló adatsorokban regionális megoszlásokra való tekintet nélkül egységesen ugyanazon alaptendenciák érvényesülnek.

Ez alatt mind a hétköznapi, mind a hétvégi és ünnepnapi televíziózásra  fordított idő szempontjából az értendő, hogy mindenütt egyenes arányban nő a nézettség a fiataloktól az idősekig, és csökken a magasabb iskolázottság és anyagi jólét, valamint a stabil munkapiaci helyzet függvényében. Az említett tendenciákon belül régiók szerint ugyan megfigyelhetők árnyalatnyi különbségek, nem kétséges azonban, hogy a különböző társadalmi rétegeket az említett, szignifikánsan eltérő arányú televízió nézési gyakorlat jellemzi.

Eszerint a legtöbb időt tévézők derékhadát mindegyik régióban a társadalmi ranglétra alsóbb szintjein elhelyezkedők – a szegények, az alsó-középosztály tagjai, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a munkanélküliek –, valamint az idősek teszik ki. Hozzájuk képest a fiatalok, a stabil munkapiaci helyzetűek, különösképpen pedig a diplomások mélyen a regionális átlagok alatti mértékben néznek csupán televíziót. Utóbbiak például három régióban (Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) hétköznaponként már kevesebb, mint 100 percet töltenek naponta a tévé előtt.

A televízió nézésre fordított idő csökkenése mellett egy másik adatsor is – az egyelőre még vezető pozíciót betöltő – televíziózás relatív, ám egyre növekvő háttérbe szorulását igazolja. A televíziót egyáltalán nem nézők részaránya 2001-től napjainkig markánsan megnőtt. Eszerint 2001-ben a válaszadóknak még csupán 0-3,8%-a nem nézett egyáltalán televíziót, amely arány jelenleg 3-8,5%-os. A televíziózás iránti érdektelenség kivétel nélkül mindegyik régióban nőtt. A leginkább Erdélyben és a Felvidéken, ahol már a 10%-ot is megközelíti a nem tévézők részaránya. Első helyen az erdélyi és felvidéki fiatalok érdemelnek említést, akik már 12,6 és 19%-ban egyáltalán nem televízióznak (a Felvidéken tehát már minden ötödik 18-35 éves válaszadó), de a tehetősebb rétegek tagjai, illetve az iskolázottabbak is magasan a regionális átlagok fölötti arányban fordultak el a televízió műsorainak követésétől. Ezek az arányok már jelenleg is igen figyelmet érdemlőek és úgy tűnik, az elkövetkező médiakutatások során az egyik legfontosabb feladat alighanem annak feltárása lesz, hogy a „nem tévézők” tábora mekkora léptékek szerint fog növekedni.

Mindennek ugyan lehetnek különböző háttér okai – például az említett anyagiak –, ám aligha tévedünk, ha a fő okot az internet rohamos elterjedésében keressük. Ezt bizonyítják majd az elemzésünk internethasználattal foglalkozó fejezetében bemutatásra kerülő részletes adatsorok, melyek alapján már most figyelmet érdemel, hogy a televízió nézés legmarkánsabb háttérbe szorulása az internetezés szempontjából magasan vezető felvidékiek, valamint azon társadalmi rétegek körében átlag fölötti, melyek úgyszintén a legtöbbet interneteznek.