A közösségi platformok szabályozása az Európai Unióban

Published: 1 March 2021

A közösségi média szabályozásának kérdésére nagy hangsúly kerül napjainkban, mivel emberek millióinak véleményét befolyásolják nap, mint nap az ilyen platformok által használt algoritmusok. Sajátosan alkotott közösségi alapelvek és meg nem határozott eljárások alapján korlátozzák felhasználóikat, vagy éppen törlik azok tartalmát. Bár a platformok igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy közreműködjenek a rájuk vonatkozó szabályok megalkotásában, adatszolgáltatásuk nem feltétlenül azt tükrözi, hogy ezt transzparens módon tennék.

Februárban EP képviselők felszólították az EU-t, hogy fokozza a közösségi média szabályozására irányuló erőfeszítéseit. Míg egyesek a szabályozás szükségessége mellett szóltak fel és kihangsúlyozták, hogy nem elegendő ezek önszabályozása, addig más képviselők a tiszta és egyértelmű eljárási szabályok lefektetésének hiányára hívták fel a figyelmet, megint más képviselők aggodalmukat fejezték ki a személyre szabott hirdetések és a platformok adatkezelése miatt. Az Unión belül hazánk is felismerte a szabályozás szükségességét. Varga Judit igazságügyi miniszter bejelentette, hogy tavasszal törvényjavaslatot terjeszt minisztériuma az Országgyűlés elé a közösségi média szabályozása érdekében.

socialmediaapps1100x733.jpg

Kép forrása

Nem az a kérdés tehát, hogy foglalkozni kell-e a közösségi médiumok befolyásának problémájával, hanem az, hogy milyen szinten avatkozzon be a szabályozás ezeknek a platformoknak működésébe úgy, hogy közben nem korlátozza a szólásszabadságot és nem vezet be cenzúrát. A következő sorokban közösségi médiákra vonatkozó legfontosabb uniós szabályokat fogom áttekinteni a teljesség igénye nélkül.

Az E-kereskedelmi irányelv az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nagy halmazára vonatkozik, közöttük a közösségi médiumokra is. Ez az irányelv a digitális egységes piac sarokköve, 2000-ben fogadták el, amikor az olyan platformok, mint az Amazon, a Google és a Booking.com még csak beindultak, a Facebook, az Airbnb és az Instagram pedig még nem is létezett. Ennek értelmében a közösségi média platformok teret biztosítanak a digitális kommunikáció számára, de a felhasználói tartalommal összefüggésben hozhatnak önállóan döntéseket. A fő kérdés, hogy ezen platformok szerkesztői döntést hoznak-e akkor, amikor a felhasználók által feltöltött tartalmakat algoritmusokkal rendezik. Az E-kereskedelmi irányelv megoldása az ún. értesítés és eltávolítás-os eljárás (notice and take down), aminek értelmében a közvetítő szolgáltatót akkor terheli felelősség az általa üzemeltetett információs rendszeren megtalálható jogellenes tartalomért, ha erről tudomást szerez és a problémás tartalmat nem távolítja el. Az a szolgáltató, amely jogellenes cselekedetek elkövetése céljából szándékosan együttműködik, túllép az „egyszerű továbbítás”, vagy a „gyorsítótárolóban történő rögzítés” (caching) tevékenységein és ennek eredményeképpen nem vonatkozhat rá a felelősség alóli mentesség.

Az AVMS irányelv 2010-es megalkotását követően a médiakonvergencia szükségessé tette a jogi keret frissítését, így végül 2018. novemberében került elfogadásra az AVMS módosítása. Az irányelv tárgyi hatályát kiterjesztették, és mint a szórakoztatás és az oktatás fontos szereplőit, a közösségi média felületeket is hatálya alá vonta az irányelv. Ennek oka, hogy 2010 óta hatalmas növekedés volt tapasztalható a VOD-szolgáltatások terén. Hatalmas nézettséget generál a Netflix és a YouTube az audiovizuális tartalmak piacán. A fiatalok manapság videomegosztó platformokon és VOD szolgáltatásokon néznek tartalmakat, nem lineáris adásokon, így érzékelhető hiányosság tátongott a szabályozásban. A felülvizsgált AVMS ezt a hiányt igyekezett megszüntetni. A nézők védelme érdekében a videómegosztó platformok kötelesek megvédeni a kiskorúakat a káros, az átlag felhasználót pedig az erőszakos, gyűlöletkeltő és jogellenes tartalmaktól. Az európai kultúra népszerűsítése érdekében a Netflixnek is ügyelnie kell a 30%-os európai kvóta betartására.

Szintén 2018-ban lépett életbe az adatvédelmi rendelet a GDPR, vagy más néven „pop-up rendelet” ami alapjaiban forgatta fel a korábbi adatvédelmet. A GDPR rendelet célja az erősebb és egyszintű védelem kidolgozása az adatkezelés valamennyi területén. A rendelet fontos újítása a kiterjesztett területi hatály kérdése, aminek értelmében az EU területén végzett bármely adatkezelést immár az új adatvédelmi rendelettel összhangban szükséges elvégezni, függetlenül attól, hogy az adatkezelés az EU területén zajlik-e. A NAIH akár 20 millió euróig terjedő büntetést is kiszabhat azokra, akik nem tartják be az adatvédelmi szabályokat.  Fontos a közösségi médiumok szempontjából az „elfeledtetéshez való jog” (right to be forgotten), melynek értelmében a felhasználó számára lehetőséget kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a gyűjtött és tárolt adatok már nem relevánsak az adatgyűjtés célját nézve, vagy az alanyok visszavonják korábbi hozzájárulásukat. Szintén megjelenik a szabályozásban az adatminimalizálás célja, melynek értelmében csak a cél teljesítéséhez szükséges mértékben és a lehető legrövidebb ideig lehet kezelni és tárolni a különböző személyes adatokat.

Az uniós jogszabályoknak tehát fel szükséges zárkózniuk az online fejleményekhez, ezért az EU egy új jogszabályi keretrendszeren dolgozik Digital Services Act (DSA) néven. Jobb és biztonságosabb környezet érdekében iránymutatásokat fog a rendelet meghatározni a platformoknak az új online környezethez. Ez a rendelet előreláthatóan részletesen fog kitérni a közösségi platformokkal szemben megfogalmazott EU parlementi képviselők, valamint a magyar kormány aggályaira, tekintettel arra, hogy célja a fogyasztók és alapvető jogaik jobb védelme, átlátható és világos elszámoltathatósági keretet létrehozása, valamint az innováció, a növekedés és a versenyképesség előmozdítása az egységes piacon.

Kelemen Linda