A szólásszabadság korlátozása a büntetőjog eszközeivel I. – Az álhír mint bűncselekmény

Published: 28 January 2021

Nem túlzás azt kijelenteni, hogy az álhírek korát éljük. A pandémiás helyzet számos fronton kihívás elé állítja a jogalkotót, amelyek alapjogi kérdéseket is érintenek. Ilyen időkben kivételes fontosságú a valósághű információhoz és a tájékoztatáshoz való jog érvényesülésének biztosítása, a fake news elleni küzdelemben pedig a jog egyre gyakoribb eszköz. A magyar jogalkotó a rémhírterjesztés bűncselekményének módosításával átszabta egy régi norma hatókörét, konstatálva a szólásszabadság határait különleges jogrend idején.

internationalcybercrimetakesablowas24hackersarrested.jpg

A kép forrása: https://hotforsecurity.bitdefender.com/blog/international-cyber-crime-takes-a-blow-as-24-hackers-arrested-2516.html

A rémhírterjesztés bűncselekményével kapcsolatosan elsőként a szabályozás jelentőségét, annak célját és a magyar jogrendszerben elfoglalt helyét kell vizsgálni. A törvényi tényállás elemzésével és alapjogi kontextusával későbbi írásokban foglalkozunk majd, elsőként azt a kérdéskört szükséges vizsgálni, mi a szabályozás lényege. Ugyanis nagy jelentősége van annak, hogy az álhírekkel szemben ma már a büntetőjog eszközeivel is fel lehet lépni. Ez a megközelítés igen egyedi, habár Európában nem példa nélküli, egyebek mellett Csehország, Szlovákia és Görögország is rendelkezik hasonló szabályozással. Magyarországon a 2020 tavaszán bevezetett módosítás óta a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) értelmében a rémhírterjesztés törvényi tényállása a következő:

Btk. 337. § (1) Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Bármely jogrendszert nézzük, a büntetőjogi felelősség a legsúlyosabb felelősségi forma, amelyben a legszigorúbb szankciók kerülnek kiszabásra. Más jogágak, mint a polgári jog vagy közigazgatási jog is rendelkezik speciális felelősségi kategóriákkal és rájuk jellemző szankciókkal, azonban a büntetőjog feladata a jogtörténeti hagyományok szerint a jogellenes magatartások közül is a legsúlyosabb, társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni fellépés. A büntetőjog tudományában alapvetés az ultima ratio elve, amely szerint büntetőjogi norma csak akkor alkalmazandó, ha az adott magatartás olyan súlyos, hogy semmilyen más jogág nem fedi le, más területről érkező szankció nem elegendő. A büntetőjog „szankciós zárkő”, csak a legutolsó utáni legvégső jogi eszköz. Ha tehát a jogalkotó bűncselekményi szinten szabályoz egy magatartást, akkor feltételezhetjük, hogy okkal teszi.

De mitől válik a fake news bűncselekménnyé? Mitől válnak az álhírek terjesztői bűncselekmények elkövetőivé, és mi teszi magatartásukat társadalomra veszélyessé? A Btk. 4. § (2) bekezdése értelmében társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. Egy új bűncselekményi tényállás megfogalmazásakor az első és legfontosabb vezérfonal az az érdek, amelyet az védeni kíván. Ez az érdek lehet személyes jellegű (individuális), avagy össztársadalmi szinten érvényesítendő (közösségi). A rémhírterjesztés közösségi érdekeket szolgál, ellentétben például a rágalmazással, ahol ugyancsak valótlan tényállításról van szó, de csak egy adott személy emberi méltóságát éri sérelem.

 2ce4fremhirterjesztes_illusztracio_02_w800.jpg

A kép forrása: https://szeged.hu/hirek/34919/kozmunkara-iteltek-ket-ferfit-remhirterjesztes-miatt-bekescsaban

A rémhírterjesztés bűncselekménye által védett érdek a köznyugalom, de közvetetten szolgálja az állampolgárok információhoz való jogát is, habár elsődlegesen nem ez a célja. Lényege, hogy senki se vigyen nagy nyilvánosság elé olyan valótlan állításokat, amelyek károsan hathatnak különleges jogrend megszüntetését célzó intézkedések sikerességére. Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a hazugság önmagában nem bűncselekmény. Nem az állítások valótlansága, hanem a közlés körülményei (nagy nyilvánosság előtt), a közlő szándéka (tudva valótlant állít), és a cselekvés lehetséges következményei miatt minősíti a jogalkotó társadalomra veszélyesnek, következésképp bűncselekménynek. Ezt a kiszabható öt évig terjedő szabadságvesztés büntetés súlyossága is mutatja, amely az elkövető szankcionálásán túl arra is hivatott, hogy elrettentő hatással legyen.

Az elmúlt időszakban a média több helyen is beszámolt arról, hogy a hatóságok büntetőeljárást indítanak bizonyos, közösségi médiában közzétett vírustagadó kijelentések és vakcinaellenes posztok miatt. A vírust elbagatellizáló, vakcinát halálos fenyegetésként beállító kijelentések mellett olyan közfelháborodást kiváltó esetek is felbukkantak, mint a kegyeletsértően üzemeltetett halottasházakról szóló videók ügye. A hivatalos források szerint 2020 júliusáig 134 esetben indult bűntetőeljárás rémhírterjesztés bűncselekménye miatt, ez a szám 2021 januárjára 162-re emelkedett. Meg kell jegyezni, hogy e bűncselekmény története mélyre nyúlik vissza a magyar jogtörténetben, gyakorlata azonban korábban alig volt.

Szinte lehetetlen megjósolni, mennyire lesz alkalmazható és eredményes az új szabály, hiszen hiába magas a megindult büntetőeljárások száma, a lezárt ügyekről még keveset lehet tudni. Ezzel párhuzamosan számos aggály merült fel a szabályozással kapcsolatban, amelyeket további két bejegyzésben fogunk vizsgálni: egyrészről mennyire alkalmazható és értelmezhető az új tényállás, másrészt mennyiben megalapozott a szólásszabadság aránytalan korlátozásának vádja.

 

dr. Monori Zsuzsanna Éva