Az Egyesült Királyság útja a pornográf tartalmú weboldalak blokkolása felé

Published: 5 February 2019

Az Egyesült Királyság az internetes pornográfia gyermekekre gyakorolt káros hatásainak csökkentése céljából 2015 óta folyamatos jogalkotási erőfeszítéseket tesz az internetes pornográfia hozzáférhetőségének visszaszorítása érdekében. A számos jogszabály és technológiai kívánalom mellett azonban továbbra is fontos kérdés a szabályozás életszerűsége, annak gyakorlati alkalmazhatósága.

sex.jpg

Kép forrása

Az Egyesült Királyság már a 2000-res évek elejétől nagy hangsúlyt fektet az online tartalmak jogszerű és gyermekvédelmet szem előtt tartó szabályozására. E tevékenysége érhető tetten például az Internet Watch Foundation működésének céljai esetén is, tekintve, hogy a szervezet a jogsértő, bűncselekmény megvalósítására alkalmas tartalmak törlését, valamint az úgynevezett internetes fekete listák felállítását és bővítését végzi. A szervezet még 1996-ban alakult, így már több mint egy évtizede foglalkozik elsősorban a gyermekpornográf tartalmak törlésével, olyakor kisebb, máskor nagyobb sikerrel. A szervezet működése – annak ellenére, hogy számos kritika éri a legalitás és a hatékonyság kétségei miatt – egy alapvetően töretlen internetszabályozási folyamat része.

Ennek az évtizedes munkának része a 2015-től terítéken lévő pornográfiaszabályozás, vagy legalábbis az életkor hitelesítési mechanizmusok fejlesztésének célkitűzése is. A program ugyanis a gyermekek pornográfia fogyasztásának egyik gátját a nagy kereskedelmi weboldalak (például a Pornhub) használhatóságának szigorításában látja.  E tervek része volt, hogy a 2017-ben elfogadott Digital Economy Act 2017 részeként 2018 első negyedévében kötelezővé kívánták tenni a pornográfia tartalmú videomegosztó portálok számára az életkor-ellenőrzési rendszer használatát. Ennek részeként – a jogszabály elfogadásának egy éves csúszásával – előreláthatólag kötelezővé válik az „nagy” pornográfiamegosztók használata esetén a 18. életév betöltése. Ez azt jelenti, hogy a weboldalak számára kötelezhetővé válik az életkor-ellenőrzési procedúra bevezetése. A weboldalak besorolásánál a felmerülő félreértések elkerülése végett pedig – így a hagyományos közösségi médiaplatformok, mint a twitter, vagy a youtube tartalmainak elkülönítése céljából –, a The Online Pornography (Commercial Basis) Regulations 2018 szolgáltat alapot a tartalmak természete alapján történő elkülönítésre.  

A technikai követelmények lényege továbbá a jogszabály szerint, hogy a weboldalak ugyan választhatnak saját eljárást, így például a személyesen vásárolt felhasználói kártyák használata, vagy a modern ID alkalmazásokon keresztüli feloldás is lehetővé teheti az oldalak használatát, a weboldalak betöltése során nem jelenhet meg közvetlenül pornográf tartalom.

A szabályozás gondolata alapvetően újszerűnek tekinthető, lévén az online pornográfia európai alulszabályozottsága mindig is kérdés volt a gyermekek érő káros hatások csökkentése során. Így a szabályozás lehetővé teszi az online médiában használt kattintás alapú jóváhagyás komplex védelmi mechanizmusainak kiépítését, ugyanakkor számos kritikai gondolatot is megfogalmaz. Ezek között szerepelnek elsősorban az internet biztonság kérdései, tekintve, hogy a kor pontosabb meghatározása és a személyazonosítás az adatvédelmi kívánalmak, így főként a 2018-ban elfogadott Általános Adatvédelmi Rendelet szempontjából mindképp problémásnak tekinthető.

Kérdéses, hogy a jóváhagyás során megadott személyes adatok tárolásának és kezelésének módja megfelel-e az adatvédelem egyre szigorodó elvárásainak, illetve, hogy az életkor megadása iránti társadalmi igény (vagyis a gyermekek kiszűrése) és a teljes felhasználói réteg azonosíthatóságának bevezetése között mely irányba billen a mérleg nyelve.

A szabályozás gyakorlati megvalósulásáról jelen fázisban még nehéz lenne bármit is mondani, hiszen a szabályozási folyamat nem ért véget (ugyanis az azonosítási rendszerek kötelezővé tételét 2019 áprilisára halasztották), annyi mégis állítható, hogy az alkalmazhatóság alkotmányos és adatvédelmi jogi garanciáinak mérlegre tétele talán megérne egy hosszabb előkészítési és egyeztetési folyamatot a társadalmi érdekek megfelelőbb mérlegelése céljából. Emellett felvetődik a technikai kivitelezhetőség kérdése és a korlátozás hatékonyságának szélesebb körű szociológiai vizsgálata iránti igény is az elfogadás megfontolása során.

Az Egyesült Királyság internetszabályozási törekvéseire összességében tehát nem tekinthetünk negatívan, a szabályozás indoka ugyanis elsősorban a gyermekek mindenekfelett álló érdekének szem előtt tartása. A szabályozás elfogadása során felmerülő garanciális kérdések ugyanakkor olyan óvatosságot igényelnek, amely az angolszász szabályozási modellben talán kevéssé hangsúlyos, mint az elvárható lenne az internet regulációjának területén.

Varga Árpád